A Magyar Ápolók Napja alkalmából köszöntjük a hazai ápolásügyéért tevékenykedő dolgozókat!
Május 12. világszerte az Ápolók Nemzetközi Napja.
1820-ban ezen a napon született Florence Nightingale brit ápolónő, azaz a Lámpás Hölgy, az ápolóképzés kiemelkedő alakja.
Florence Nightingale a rendkívüli akaraterővel, empátiával megáldott asszony 1820-tól 1910-ig élt. Az 1853-56-os krími háború idején a törökországi brit katonai kórházban a tisztaság és a megfelelő ellátás megszervezésével, nagyságrenddel csökkentette a halálozási arányt. A katonáktól kapta a Lámpás Hölgy nevet, mert éjszaka is ápolta a betegeket a laktanyafolyosón berendezett kórházban. Angliába visszatérve az emberek hősként tisztelték és óriási hírnévre tett szert, a róla elnevezett nővérképzőt 1860-ban nyitotta meg. Több tanulmánya is megjelent nyomtatásban (A kórházakról, Az ápolónőkről). Megfogalmazta, hogy az ápolónő munkája háromszoros érdeklődést kíván: szellemi érdeklődést az eset iránt, szívbeli érdeklődést a beteg ember iránt, szakmai érdeklődést a gyakorlati munka technikája iránt. 1907-ben VII. Edward király Becsületrenddel tüntette ki, e kitüntetést először kapta nő a brit birodalomban. 1909-ben egy olyan szegénytörvény született, amely az általa javasolt minden reformot végrehajtatta. Florence Nightingale nemcsak a betegápolás etikai alapjait teremtette meg, de küzdött az ápolói hivatás képviselőinek anyagi és erkölcsi elismeréséért is.Magyarországon az ápolóképzés egyik legkiemelkedőbb alakja
Kossuth Zsuzsanna (1817-1857), akinek nevét az országban több egészségügyi intézmény is viseli.
Ő volt hazánk első országos főápolónője, aki tevékenységét Florence Nightingale-nél előbb kezdte meg. Az ápolói hivatás hitvallását a következőkben fogalmazta meg: Egy legyen bennünk az akarat, felkeresni a szenvedést, s enyhíteni azt. A Magyarországi Betegápolók Országos Egyesülete 1906-ban alakult meg.
1817. február 19-én született Sátoraljaújhely Barátszere nevű városrészében, Kossuth László ügyvéd és Wéber Karolina ötödik gyermekeként. Önfeláldozó tevékenységre, hivatásra, a betegek ápolására vállalkozott a szabadságharc idején. Felismerte, hogy nincs elég ápolónő az országban, az egészségügyi ellátás katasztrofális, a kórházak felszereltsége nagyon hiányos, s kevés a számuk. A bátyja – kormányzóvá választása után két nappal – kinevezi őt a magyar honvéd csapatok országos főápolónőjévé.
A főápolónő valóban rengeteg személyes tapasztalást szerzett, fáradhatatlanul – bár már ekkor tüdőbeteg volt, – járta az országot. 1849 nyarán 72 tábori kórház kezdte meg a működését munkája eredményeképpen. Ő maga is ápolta a sebesülteket, sőt lelki vigaszt is nyújtott nekik. Gondoskodó figyelme még a betegek elhelyezésében is megnyilvánult. Odafigyelt arra is, hogy az egy falubeliek lehetőleg ugyanabba a szobába kerüljenek. Nemcsak a sérült magyar honvédeket, hanem a kórházi ellátásra szoruló osztrák katonákat is ápolta.
A sebesültek így emlékeztek Zsuzsannára: Anyai gyengédséggel bánt velünk. Három hónapig járta az országot, nemcsak ellenőrizte a kórházak működését, hanem újabb szükségkórházakat is létrehozott. A végsőkig kitartott önként vállalt hivatása mellett.
Az egészségügyi szakdolgozók munkájának megbecsülését fejezi ki, hogy a Magyar Országgyűlés február 19-ét a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította, Kossuth Zsuzsanna, az első Országos Főápoló tiszteletére és az ápolói hivatást választók megbecsülésének kifejezéseként.
A szakma érdekeit a 19 éve működő Magyar Ápolási Egyesület, illetve a 2007-ben újjáalakult Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara igyekszik érvényesíteni.
Az Ápolók Világnapja alkalmából Pro Sanitate-díjjal és Kossuth Zsuzsa Emlékéremmel ismerik el a
példa értékű ápolói tevékenységet végzőket.
Forrás:
http://medicalonline.hu/cikk/apolok_nemzetkozi_napja
http://www.kossuthzs-szeged.sulinet.hu/bemutatkozunk/nevadonkrol
Nagyatád, 2020. május
Taskovics Heni]]>
