Az ünnep, amikor mindent belep a piros szín és annyi féle dolgot gyártanak le szívecske formában, amennyit csak lehetséges, minden év február 14-én jön el. Ez a nap Valentin-napként lett híres Magyarországon is, pedig alapból Bálint-nap a hivatalos elnevezése. Különbség nincs a kettő között, Bálint a Valentin magyar megfelelője, így hát nyugodtan összekeverhetjük, a jelentése mindig egy lesz.
Bálint-nap a szerelmesek napjaként terjedt el, amikor is kifejezzük szerelmünket a másik felé. De ha visszaugrunk, nem is kicsit az időben, nem mindig volt ez ennyire édes ünnep. Az ókori Rómában a február 14. körüli napokban tartották a Lupercalia (vagy Februa) elnevezésű vallási ünnepet. A tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból álló ünnep célja az volt, hogy kiengeszteljék a farkas alakú, rosszindulatú Lupercus istent. Ennek érdekében a papok ekkor februa nevű kecskebőr szíjakkal ostorozták a fiatalokat, főleg a nőket, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon. Bár a Valentin-napnak nem ez az eredet sztorija, mégis érdekes, hogyan jutott el a nők bántalmazásával töltött szertartás a romantikától csöpögő szerelem napjáig. Persze azért voltak kellemesebb részei is az ókori termékenység ünnepének. A fiatal leányok Júnó, a házasság istennőnek templomába mentek, hogy szerelmi jóslatot kapjanak jövendőbelijük kiválasztásához. A férjek virágot ajándékoztak a feleségeknek. Az egyszerű nép ifjú férfiai pedig tombolát húztak a még hajadon nők neveivel. Az így létrejövő párok egy ideig egymással jártak, és előfordult, hogy valóban egymásba szerettek.
Az igazi forrás egy római pap, Szent Valentin (magyarul Szent Bálint) nevéhez fűződik. Szent Valentin állítólag Időszámításunk szerint 269 vagy 270 február 14.-én halt mártírhalált, pont azon a napon, amikor a pogány szerelmi sorsjátékokat is tartották. Az egyik legenda szerint Szent Valentinnak azért kellett meghalnia, mert a vallásüldözés idején nem adta fel a kereszténységet. A börtönben töltött idő alatt pedig üzenetet küldött barátainak, hogy szereti őket, és ne felejtsék el őt.
A történet egy másik változata alapján, Szent Valentint Claudius császár börtönöztette be. A császár megtiltotta, hogy a fiatal férfiak házasodjanak, úgy gondolta ugyanis, hogy a nőtlen férfiakból jobb katonák válnak. A császári tiltás ellenére azonban Valentin keresztény szokás szerint összeadta a fiatalokat.
A legenda egy kiegészítése szerint Szent Valentin rabsága alatt összebarátkozott a börtönőr vak lányával, akinek csodás módon visszaadta látását. Kivégzése napján, február 14-én búcsúlevelet hagyott a lánynak, amelyet így írt alá: „A te Valentinodtól”. Ez a Valentin napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata.
Bár a mártírhalált halt papot hivatalosan nem avatták szentté, a pápa 496-ban elrendelte, hogy az addigi pogány Lupercalia ünnep helyett február 14-én Szent Valentinre emlékezzenek. Azóta ez az ünnep fokozatosan a szerelmes üzenetek napjává vált, és Szent Valentin lett a szerelmesek védőszentje.
Egy másik sokat emlegetett alak e nap kapcsán Ámor, közismert nevén Cupido. Ő lenne a repkedő kicsi husos kisfiú íjjal, akit reklám designként sok helyen alkalmaznak Valentin-nap környékén is. Úgy tartják, ha Ámor nyila eltalál, rád talál a szerelem. A monda szerint Cupido maga egy halandó lányba, a csodaszép Pszichébe szeretett bele, és feleségül is vette. Apuleius kettejükről szóló történetében Psziché kíváncsiságának engedve belenézett Venus szelencéjébe, és ettől mély, sztüxi álomba zuhant. Ámor nyilaival leszedte feleségéről az átkot, és kérésére Jupiter istenné emelte Pszichét, hogy a szerelmesek mindörökre házasok maradhassanak.
Bálint-naphoz rengeteg népi hagyomány és babona fűződik. Ezen szokások nagy része fiatal lányoknak adott segítséget ahhoz, hogy megtalálják, meghódítsák vagy megtartsák szerelmüket. A babona szerint Bálint nap reggelén egy szerelmes csók szerencsét hoz. A hiedelem szerint, ha a lányok a Bálint-nap előtti éjfélkor a temetőbe mennek, megláthatják leendő férjüket. A párna alá helyezett babérlevélnek szintén az a célja, hogy a lányok álmukban megtudják, ki lesz a jövendőbeli párjuk. Az eljövendő gyermekáldást is ezen a napon lehet megtudni. Egy félbevágott alma magjait megszámolva megjósolható, hogy hány gyermeke lesz a fiatal feleségnek. Bálint-napon a madarak is nagy szerephez jutnak a hagyomány szerint. A hiedelem úgy tartja, hogy ha egy hajadon lány ezen a napon verebet lát, szegény emberhez fog hozzámenni, de boldog lesz. Ha azonban egy tengelice repül át felette, akkor gazdag férfi felesége lesz. Népi hagyomány szerint, ha Bálint-napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz a termés. Azt tartották, hogy Bálint-napon választanak párt a verebek, vagy hogy ekkor jönnek vissza a vándorló vadgalambok. Voltak olyan területek, ahol e napon szokás volt a madarakat etetni.
Ma már persze nem figyeljük és keressük az ilyen népi jeleket pártalálás céljából. Valentin-napon a legnagyobb szerep a kereskedelemé. Minden sarkon rózsákat vehetünk, vagy megvehetjük őket méregdrágán egy dobozban, aminek az értelmén hiába törnénk a fejünket, nem lehet tudni az miben különbözik a tizedébe kerülő home made változattól. Mindenesetre sok lánynak boldogságot okoz, ahogyan az óriás plüssmackók is, hatalmas szívvel a mancsukban. Mert hát mi szimbolizálná legjobban ezt a napot, mint egy maci, akinek semmi köze a témához. Másik legjobban fogyó cikk ilyenkor az édesség, méghozzá bármilyen formában: szívecske alakú gumicukor, bon-bon szívecske alakú dobozban, vagy éppen nyalókák, természetesen szívecske alakban. Az ajándékok mellett szokás lett, hogy a párok ilyenkor több időt töltenek együtt, valami különlegesebb programmal kedveskednek egymásnak, mint egy utazás vagy egy romantikus vacsora.
- február 14-étől Molnár Pál újságíró kezdeményezésére az általa megalapított Balassi Bálint-emlékkard elnevezésű irodalmi díjat is ezen a napon adják át Budán. A díjalapító az amerikanizálódással szemben próbál azóta is európai jelleget adni a Bálint-napnak. 2006 óta Bálint-napi Balassi-fesztivál elnevezéssel szerte Európában irodalmi estekre kerül sor e naphoz kapcsolódóan. Többnyire a magyar nyelvterületen kapcsolódnak be a Balassi-fesztiválba, melynek jelmondata: „az európai életérzés ünnepe”.
A sok hagyomány és eredettörténet után megosztanám saját véleményem is. Mindig is úgy tartottam, hogy ezt az ünnepet nem tartottam. Pénzhajhász, képmutató jelenségnek tartom, legalábbis a nagy mizériát az egész Valentin-nap körül. Ha valakit szeretünk, azt minden nap meg kell mutatnunk. Nincs szükség nagy gesztusokra, sem tárgyi ajándékokra. Mégis mennyivel többet ér, ha minden nap egy apró jelből tudja a másik felünk, hogy mennyit jelent nekünk, mint hogy ehelyett egy napot jelöljünk ki a nagy szerelmi vallomásokra. Nem azt állítom, hogy egymás meglepése ezen az ünnepen, illetve a közös különleges program rossz szokás lenne, csak az alap ideológiával nem értek egyet, miszerint a Valentin-napnak nagy jelentősége van, nagy tettekkel és ajándékokkal. Ha pedig ezek hiányoznak, abból téves következtetéseket vonhatnak le, és konfliktushoz vezethet. Hát nem egyszerűbb, ha szimplán boldog Valentin-napot kívánunk egymásnak egy csók mellett, és hagyjuk a sok hűhót?
Források:
- szeretlekmagyarorszag.hu – Mi a különbség a Bálint nap és Valentin nap között?
- wikipedia.org – Bálint-nap
Vass Dorottya
